3. rész

A nagy vallomás

-OK - és olyan volt a tekintete mintha valamit tervezgetne.

-És mit csináljunk? - kérdeztem tőle

-Hát...- nézett rám kaján vigyorral

-Hé-hé-hééé - állítottam le:) - Azt nem fogom csinálni amire te gondolsz

- OK - modta szomorkodva - azt sem tudod hogy mit akarok

- De sztem igen - válaszoltam - Na akkor mondd el te hogy mit szeretnél

- OK De ezt inkább csak mutatni lehet

- OK Akkor mutasd - én félve de közben kíváncsi voltam hogy mit is akarhat

-Ezt - és közelebb ült hozzám és megcsókolt

Nagyon jó volt el sem hittem hogy én Tom Kaulitzal csókolózom, nagyon szenvedélyesen csókoltuk egymást, aztán észbekaptam hogy úristen mit is csinálok és gyorsan eltoltam magamtól.

- Te meg mi a fenét csinálsz?! - kérdeztem felháborodva de legszívesebben megint megcsókoltam volna és örökre úgy maradtam volna

- Ne mond azt hogy nem tetszett - nézett rám magabiztosan - éreztem hogy élvezted annyira mint én - itt elmosolyodott UHHHH az a mosoly észbontó volt :)

- Az most mellékes hogy élveztem-e vagy nem - vágtam ki magam a válasz elől

- Szóval élvezted - állt fel mert már én is álltam és közelebb lépett de annyira hogy már a testünk teljesen egymáshoz simult és legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna. Megfogta a derekam és jobban magához húzott már annyira hogy az ajkunk szinte összeért. Mikor meg akart csókolni hirtelen csak egy villanást láttunk és az a villanás egy fotós vakuja volt amint épp lefényképezett minket.

-Hát ez nagyszerű! - mondtam mostmár nem a karjaiban - Mit fognak szólni erre anyáék ?!

- Solya figyelj sajnálom - mondta és közben a szemembe nézett alig tudtam már rá haragudni de muszáj volt - elintézem ne félj

- Hát remélem

- De lécci ne haragudj rám - nézett rám boci szemekkel

-Lehet rád egyáltalán haragudni? - kérdeztem tőle kedvesen

-Hát.... Nem hiszem - egózott

- Hát én sem - növeltem a mérhetetlennagy egóját

- Befejezhetem amiben megzavartak minket? - kérdezte ártatlanul

- Na pont erről szeretnék veled beszélni - de azzal ahogy ezt kimondtam magához rántott

- Mondhatod - mosolygott

- OK - én és láttam rajta hogy meglepődött a válaszomon és mintha fokozni akarná azt hogy zavarban legyek és ne tudjak beszélni mégjobban magához húzott és és a csípőjét az enyémhez szorította

- Mondod? - nézett rám olyan vigyorral mintha ő nyert volna és én ezt azért sem hagytam.

- Na szóval - ő nem kicsit lepődött meg a válaszomon de még akkor is így tartott szorosan magához és aztán a derekamról lejjebb csúszott a keze. Én megfogtam a kezét és vissza fejjebb toltam

- Na azt szerettem volna mondani hogy nem ismersz és én sem téged.

-De sztem te ismersz engem és már én is kezdelek megismerni.- mondta határozottan

- Na akkor mondd el hogy milyen vagyok. - én mosolyogva

- Hát először is gyönyörű főleg mikor mosolyogsz, aztán tudsz viccelődni mint én, aztán kedves, szókimondó- itt elnevette magát - és persze édes csókod van - és egész végig a szemembe nézett

Én már nem bírtam tovább és megcsókoltam, nem tudom mi ütött belém csak éreztem hogy meg kell tennem. Nagyon szenvedélyesen csókolóztunk kb. 2-3 percig aztán észbekaptam és eltoltam magamtól de ő visszahúzott és megcsókolt de én megint eltoltam magamtól és nagy nehezen kiszabadultam a karjaiból és futottam a lift felé ami pont előttem csukódott be így inkább szaladtam fel a lépcsőn de a 3. emeleten van a szobánk és Tom is futott utánam mikor a 2.-ra értem éreztem hogy megfogja a kezem és nem enged tovább.

-Kérlek ne menj - nézett a szemembe

Én nem szóltam semmit sem csak visszaléptem egy lépcsőfokot és közelebb léptem hozzá szembe vele hogy tudjunk beszélgetni

- Szeretnék bocsánatot kérni amiatt a csók miatt - nézett le a földre

- OK Rendben meg van bocsájtva - mondtam mosolyogva

- Télleg? - kérdezte csodálkozva

- Ahham Vagy ne legyen? - kérdeztem mosolyogva

-De de legyen lécci nem akarom hogy haragudj rám - nézett a szemembe

Sokáig néztünk egymás szemébe, mikor egyre jobban közeledett felém

- Tom ne - mondtam neki alig érthető hangon

- Miért ne? te is akarod - nézett rám Tom

- Ezt meg honnan veszed? - kérdeztem csodálkozva

- Hát nem is tom talán ahogy rám nézel, mikor megcsókoltalak éreztem hogy te is annyira szeretnéd mint én - és ebben a pillanatban leoltódott a lámpa mert már éjszaka volt és sötét, én nyúlni akartam a kapcsolóért ( am tom h nincs ilyen egy hotelben de most kell :D ) és Tom megfogta a karom és ugyanúgy magához húzott mint lent.

- És még abból tudom hogy szeretnéd ha megcsókolnálak mert most nem hagytad volna hogy ilyen közel húzzalak és már rég szabadulni akartál volna - és nagyon közel jött már az ajkunk szinte összeért de nem csókolt meg csak mintha a közelében akart volna érezni és neki már az is nagyon jó volt.

- Megcsókolhatlak? - kérdezte tőlem suttogva

Én erre csak bólintottam és mikor már majdnem összeértek az ajkaink feloltották a lámpákat. Valaki felfelé jött és mi gyorsan "szétrebbentünk".

- Jó estét azaz éjszakát - és mosolygott ránk

- Éjszakát??? - csodálkoztunk el mindketten Tommal

- Hát igen mivel már hajnali 2 óra múlt - mosolygott a férfi

- Na viszlát mert már nagyon késő van és holnap is van nap :) - mondta majd ment felfelé

- Hogy lett ennyi az idő? - csodálkoztam el

- Hát jól elbeszélgettük az időt és gyorsan eltelt h együtt voltunk - mosolygott és én éreztem hogy elpirosodtam

- Figyelj, sztem mennünk kéne - vágtam ki magam zavaromban, pedig egyáltalán nem akartam menni - Bár sztem Brigiék még beszélgetnek v talán már mást is csinálnak - nevettem el magam

- Lehet - ő is elmosolyodott - Épp erről beszéltem hogy te is annyit vicelődsz mint én

Belenézett a szemembe és nekem még a hasam is belefájdult (tudjátok miről beszélek...:))

És néztünk egymást kb. 2 percig és Tom megint közeledett hozzám én már alig vártam hogy hozzám érjen, megfogta a kezem és:

- Nem tudom hogy létezik-e szerelem első látásra, de nálam ez így történt. Szerelmes vagyok beléd!

Ezt az utolsó mondatát hangosabban mondta hogy megtudjam mennyire is szeret.

- Sztem nem, csak azt hiszed hogy ez szerelem - és itt lenéztem a földre szomorúan

Tom közelebb jött és megfogta az állam és felemelte ( na szal értitek :))

- Nem csak azt hiszem, hanem tudom hogy tiszta szívemből amennyire csak lehet SZERETLEK - és közben a szemembe nézett és most nem csókolt meg hanem megölelt és nagyon jól esett. Úgy voltunk még vagy 1 percig.