23.rész

- Hogy van??? - Tom idegesen - Mondja már!

Addigra Brigi és Bill is odajöttek.

- Sajnálom de...

-Gyerünk már kérem mondja!! - sürgette Tom és már majdnem sírt.

- Szal... még nem tudunk semmi biztosat a kisasszony állapotáról mondani.- mondta az orvos

- Ezt meg h érti????! - Tom már nagyon idegesen

- Sajnálom, de még nem tudtuk teljes egészében visszahozni... - orvos

- Micsoda??? - Tom

- Tom, nyugi...nyugodj meg, hidd el nemsokára felépül... - nyugtatgatták Billék

- Most mennem kell. - mondta a DR.

- Rendben- Bill és Brigi

- Nem lehet igaz... - Tom nagyon halkan és összeroskadt az egyik székbe.

- Nem halhat meg - mondta uolyan halkan, mintha csak magának beszélne.

- Kicsit kimegyünk a friss levegőre.. Jössz te is? - kérdezte Bill

- Nem... - Tom, uolyan hangerővel

-Szólj ha van vmi új, rendben? - Brigi szomorúan

- Oké - Tom csendesen

Brigiék kimentek, Tom pedig elővette az Ipod-ját és zenét hallgatott...Egész végig csak maga elé meredt, és gondolkodott...

Egyszer csak felpattant és kifelé futott Billékhez.

- Ki az a másik??? - Tom és megfogta Bill karját.

- Milyen másik? - Bill értetlenül

- Aki miatt szakítottunk- Tom szomorúan de idegesen

- Tom...- Bill halkan, merte szébe jutott h ne avatkozzanak bele, így tartott egy kis szünetet.

- Mondjad... - Tom kíváncsian

- Nincs...másik... - Bill halkan

- Micsoda?? - Tom meglepődve - Most akkor mivan??

- Orsi kapott azon az éjszakán egy...SMS-t, hogy megöli őt és téged vki ha együtt maradtok... - Brigi

- Mivan?? - Tom ledermedve

- Igen Tom... Ő csak téged akart megmenteni...És sztem az a vki lőtte meg Orsit... - Brigi nagyon szomorúan

- Mi?? Ez nem lehet igaz. - Tom és vissza ment inkább a kórházba...

-DR.úr bemehetnék hozzá?? - kérdezte Tom az orvostól

- Igen, de hagyja pihenni kérem. És ki maga a kisasszonynak? - kérdezte a DR.

- A...a...Barátja... - Tom

-Értem- DR. - bemehet

Tom bejött hozzám és látta ahogy a gépek tartanak életben...

- Szija édesem, megjött a te Rasztaherceged... - mondta mosolyogva

Odarakott egy széket az ágyam mellé és leült.

Megfogta a kezem. Közelebb hajolt hogy megcsókoljon, és egy lágy puszit adott a számra.

- Rasztaherceg... - nyöszörögtem alig hallhatón

- Orsi - Tomnak felcsillant a szeme - Itt vagyok édesem és veled is maradok örökre.

Erősen szorította a kezem, hogy érezzem ott van velem, és nem hagy el.

-Tom... - mondtam halkan

- Ne beszélj most, majd ha felépültél.

- De... Nincs...másik... - nyöszörögtem

- Tudom... - nézett le a földre

- Elmondták Brigiék? - én

- Igen, de majd megbeszéljük - Tom

Megfogtam a haját és kicsit elbabráltam vele, mert érezni akartam a rasztáit, mikor mindig hozzámsimultak, ha megcsókolt.

- Rasztaherceg - mosolyogtam

- Igen, a Te herceged - Tom

- Szeretlek - én

- Én is nagyon szeretlek édesem - Tom

Egyszer csak sípolt a gép, ami azt jelentette h már nem vagyok teljesen a testemben...Tom nagyon megijedt, és orvosért kiabált.

Az orvosok rögtön jöttek, Tomnak hátrébb kellett állnia és el kellett engednie a kezemet...Amit mint amikor megtörtént a "baleset" fogtam, most nem volt már erőm.

Tom csak ott állt megdermedve és csak nézte ahogy élesztenek újra...

Sikerült nekik újból visszahozni, de Tomnak már ki kellett menni.

Brigiék visszajöttek addigra már, és Tom mindent elmesélt nekik.

-Úristen... - Brigi, és könnycseppek törtek ki belőle....Bill megölelte.

Tom csak meredt maga elé, de nem sírt.

Sztem menjünk haza és majd holnap visszajövünk, de ki kell pihenni ezt a napot. - Bill

- Menjetek nyugodtan- Tom, még mindig maga elé meredve mintha itt sem lenne

- Te nem jössz? - Brigi

- Nem...itt maradok vele... - Szomorúan