12.rész

- Aha Sokkal jobban - mosolyodtam el - és Brigi?

- Elment neked gyümölcsöt venni mert mondta az orvos - mondta Tom miközben felült

- Orvos??? - kérdeztem csodálkozva

- Igen mivel elájultál kellett - mondta aggódva Tom

- De nincs semmi bajom - és készültem felállni de megszédültem már majdnem megint elájultam de Tom megfogott

- Már megint - mosolygott Tom

- Ja mindig megmentesz - nevettem - Te vagy a megmentőm

- Hát az tuti és kapok érte vmit? - ő csábítóan

-Aha - odahajoltam és adtam neki egy puszit az ARCÁRA

- Csak ennyi?? - szomorodott el

- Nem - és a másik oldalra is adtam egy cuppantósat XD

- Csak ennyi? - kérdezte újból mosolyogva

-Miért mi legyen? - kérdeztem és próbáltam saját magamtól talpra állni de Tom nem engedte el a derekam

- A-a - mondta ellentmondást nem tűrően - Nem mész sehova

- De miért APUCI?? - emeltem ki az utolsó szót

- Mert még nem vagy jól KISLÁNYOM azért - ő is engem utánozva

-OK - adtam meg magam - akkor visszafeküdhetek?

-Nem mert sztem még az sem menne. Majd lefeketetlek én - ezen a mondatán elnevettem megam - Mármint nem úgy - mondta elpirosodva

-Tudom - nevettem és mikor ezt kimondtam akkor Tom ahogy lerakott véletlenül rám esett és így most ott feküdtünk az ágyon és Tom pedig rajtam

Nagyon közel volt már a szánk és Tom egyszer csak nagyon lágyan megcsókolt. Ez most nem volt szenvedélyes csak nagyon lágy és ebből éreztem hogy mennyire is szeret. Előszö nem akartam viszonozni de aztán már én sem bírtam magammal, és visszacsókoltam.

Kb. 5 perc csókolózás után kicsit szenvedélyesebbre váltott és a pólóm alatt simogatta a derekam.

- Tom ne! - néztem a szemébe amiben láttam hogy ő nagyon kíván és hogy nagyon akarja

- Mintha ezt már hallottam volna - mosolygott édesen - De miért ne?

-Mert még nem akarom - mondtam

- Még?? - kérdezte engem ismételve

-Igen még nem akarom

-Ja OK - és kezdett felállni

- Most megsértődtél? - kérdeztem tőle de már nemtudott válaszolni mert Brigiék jöttek

- Sziasztok!! - mondták mindketten és lerakták a cuccokat

- Sziasztok - köszöntünk

- Ti hogy hogy ketten jöttetek? - kérdeztem

- Úgy hogy Bill pont abban az üzletben volt és segített hazahozni a sok CUCCODAT - emelte ki

- Sok cuccomat? - kérdeztem felháborodva - Semmit sem kértem

- Tudom - nevette el Brigi magát - De muszáj mert az én ikrem csak nem lehet beteg

- Ikred??? - csodálkoztak a fiúk

- Ti ikrek vagytok v most mi van?? - kérdezte Bill

-Nem vagyunk ikrek csak úgy nevezzük egymást mert sok mindent mondunk egyszerre meg mindenről uaz a véleményünk - mondtam

- Kivéve a pasikról... - mondta Brigi nevetve

- Sztem még akkor sem nagyon - mosolyodtam el és Tom szemébe néztem ő értette a célzást és elmosolyodott és lenézett a földre

- Na mit csináljunk ma? - kérdeztem

- Hát sztem így nem nagyon tudunk sok mindent csinálni - nevetett Tom

- Miért? nincs jól? - kérdezte Brigi aggódva

- Hát...

- Dehogyis nincs is semmi komoly bajom - incselkedtem

- Áhh nem csak megint majdnem elájultál mikor felakartál állni - mondta Tom kioktatva

- OK -adtam be a derekam

- Akkor mondjuk üvegezés? - dobta be az ötletet Tom

- OK De semmi olyan - mondtam

-OK -szontyolodott el

- Na jó de semmi eldurvulás

- OK- és nyomott egy puszit az arcomra amin ő saját maga is meglepődött hogy ezt csinálta és elpirosodott.

-Akkor kezdhetjük? - jött be Bill egy üveggel

-Aha De ha lehet itt az ágon - mondta Tom és rám nézett

- Miért pont itt? - kérdezte Bill

-Hogy Solyának ne kelljen felállnia - mosolyodott el én is elmosolyodtam és éreztem hogy egy kicsit piros lett az arcom

- OK Akkor kezdhetjük? - kérdetze Bill és odaültek az ágyra