Tom csak meredt maga elé, de nem sírt.

Sztem menjünk haza és majd holnap visszajövünk, de ki kell pihenni ezt a napot. - Bill

- Menjetek nyugodtan- Tom, még mindig maga elé meredve mintha itt sem lenne

- Te nem jössz? - Brigi

- Nem...itt maradok vele... - Szomorúan

-rendben... - Brigiék

- Akkor szia... - és megölelte Brigi Tomot, aki időközben már felállt, hogy elköszönjön tőlük.

- Szija tesó... - Bill is megölelte utána, Brigi pedig kicsit hátrébbállt, h hagy beszéljenek.

- Ne félj tesó...Fel fog épülni... - suttogta oda Bill, Tom fülébe.

- Remélem...- válaszolt szomorúan Tom

- És jó volt vele az éjszakátok? - mosolygott Bill

- Egyszerűen csodás volt...-sóhajtott Tom - Bár ne lett volna vége... - itt Bill megölelte - Annyira jó h itt vagy nekem tesó... - sóhajtott Tom

- Tudom - mosolygott Bill

- Még ilyenkor is van egód mi? - mosolygott Tom. - Majd te is mesélsz Brigiről, rendben? - kacsintott Tom

- Oké- mosolygott Bill

- Nah menjetek, és sok szerencsét hozzá- bökött a fejével Brigi felé

- Oké - mosolygott Bill

- Sziasztok, Jóéjt! - mondta Tom és visszaült a székre.

- Szija, neked is - Brigiék

- És telefonálsz lécci, ha bármi történik? Bármennyi is az idő - aggódott Brigi

- Persze - Tom

-Köszi

Brigiék elmentek, és Tom berakta a fülhallgatót a fülébe.

Lassan elaludt Tom, és egy nővér ébresztegette.

-Fiatalúr - ébresztette - Ön kinek a hozzátarozója? - kérdezte a nővér

-Már reggel van? - kérdezte Tom

- Nem... Csak gondoltam ne üljön itt kint.

- Köszönöm... Palotai Orsolyának a barátja vagyok... - Tom

- Rendben, akkor sztem menjen be hozzá, lehet vele - mosolygott a nővér

- Nagyon köszönöm - Tom hálásan

-Ugyan, nincs mit - mosolygott a nővér, és bevezette Tomot a szobámba.

- Nah itt is volnánk, és egy tappottat sem mozdulsz, csak ha szavadat adod hogy csak velem maradsz, és nem ezzel a ringyóval! tartotta Tom hátához a pisztolyt...

- Mi?? - Tomnak elállt a lélegzete

- Nincs semmi mi... - mondta és bezárta az ajtót kulcsra h ne tudjon Tom szólni senkinek se...

-Mit akarsz? - Tom és elém állt h nehogy bántani tudjon engem, mivel most én semmit nem veszek észre ebből az egészből.

- Azt h hagyd ezt a kis fruskát... nézd már meg...asszed megéli még a hnapot?? nem hinném...- Mondta fenyegetőzve.

- De, megfogja - Tom magabiztosan takart engem a csaj látásköréből.

- Látom nagyon félted... - nézett végig rajtam, és fintorgott.

- Ugye nem akarod bántani?? - Tom

- Hát akkor nem fogom, ha elhagyod ezt a fruskát, és velem maradsz örökre. - fenyegetőzött

- MI???!! - Tom kétségbeesve

- Jól hallottad "Rasztaherceg" ugye?? - Nézett Tomra és undorral a névvel kapcsolatban

- Mi bajod a nevemmel? - Tom

- Hát, hogy nem illik rád...te inkább egy macsó vagy és hajtod a csajokat...nem hogy egy herceg...Pf... - mondta lenézően a csaj.

- Nah akkor most dönts...vagy elhagyod, vagy megöllek mindkettőtöket... - mondta a csaj - Válassz!

Tom rámnézett, és könnyes lett a szeme...

- Elhagyom.... - mondta összeroskadva - ...Csak kérlek Őt ne bántsd.... De előtte nem hagynál vele kettesben? Csak h elbúcsúzzak tőle...Kérlek - Tom mérhetetlennagy szomorúsággal

- Nah jó... de nemsokára visszajövök... - mondta az agybeteg csaj (xD)

Kiment az ajtón, de vissza kulcsra zárta...

Tom gyorsan odajött mellém.

- Orsi, kérlek kelj fel. - kérlelt halkan

- Hmm? - kérdeztem felébredve - Tom mit keresel itt?

- El kell haggyalak... - már majdnem sírt

- Mi? - csodálkoztam

- Itt van az a csaj, aki megakart azaz meg akar téged ölni...

- Ugye nem? - potyogtak a könnyeim

- És ha nem hagylak el megöl...téged... - már Tomnak is lejött egy könnycsepp az arcán, és ráesett a kezemre, mivel fogtuk egymás kezét.

- Várj! Felhívom Billéket. - Tom

- Rendben.

- Bill, itt ez a csaj aki meg akarta ölni Orsit... - suttogott Tom a telefonba. -Igen, lécci nagyon nagyon siessetek.

Lerakta...