Az éjszakai "randevú"

Brigi nálam aludt, mert a szüleim elmentek nyaralni.Brigi már aludt, de én valamiért nem tudtam.Ígyhát gondoltam a friss levegő jót fog tenni.

Felöltöztem és indultam kifelé. Már teljesen sötét volt csak az utcai lámpák adtak egy kis fényt.

Langyos volt az idő, pont amit szeretek. Már sétáltam legalább fél órája amikor hallom, hogy valaki egy Scotti-nevet kiabál. Egyszer csak egy kutya szalad felém és én pedig lehajoltam és megsimogattam.

- Szijja. Hol a gazdid? - kérdeztem a kutyától XD

- Itt... - mondta mosolyogva de egy kicsit aggódva és mérgesebben a kutyára.

Én pedig felálltam hogy ki is lehet az. És egy barna szempárral találtam szembe magam. Rögtön elvarázsolt. Valami furcsát éreztem, valami újat és különlegeset.

- Szal ő a te kutyád - mosolyogtam és próbáltam felébredni az álmodozásomból.

- Igazából nem... A testvéremé... Csak nekem kellett lehoznom... - mondta

Én lehajoltam a kutyához és megsimogattam, az pedig a hátára fordult és a hasát simogattam.

- Látom rád hallgat - mosolygott

- Nagyon aranyos... - mosolyogtam és felnéztem rá

- Amúgy Tom vagyok - és kezett nyújtott

- Én Solya - és felálltam, kezetfogtam vele - Bocsi a furcsa kérdésért... De nem ismerlek valahonnan? - kérdeztem mert nagyon sötét volt és nem láttam az arcát.

- De lehet... - mondta zavarban. Nem értettem hogy miért lett hirtelen zavart...

- És ő Scotti... - és megsimogattam (ScottitXD)

- Igen... Egy rosszroncs - nevetett - Nem hallgat egyáltalán rám - mosolygott - Csak a tesómra...

- Egyáltalán nem? - mosolyogtam

- Egyáltalán nem... - és Scottira nézett

- És hogy-hogy egy ilyenkor járkálsz? - mosolygott - Elvégre ilyenkor már bármi történhet...

- Csak nem tudtam aludni... És hát imádok ilyenkor sétálgatni... - nevettem - És te? Veled is történhetne bármi - néztem rá

- Ja... De itt van Scotti... Aki hazarohan velem mikor megijed valakitől - nevetett

- Az már biztos... - nevettem én is

- Megtisztelnél azzal, hogy sétálsz velem? - mondta nevetve

- Persze... - elmosolyodtam

- Scotti gyere - mondta és hátranézett Scottihoz aki a szavaira ugyanúgy ott ült mozdulatlanul.

- Na megint kezdi - nevetett - odaállt a kutya elé

- Scotti gyere... - mondtam mosolyogva neki

- Nem fog menni... - mondta Tom feladva, de egyszer csak azt látja, hogy elindul felém futva Scotti.

Én lehajoltam és megsimogattam.

- Ügyes vagy Scotti - nevettem

- Vagy inkább te - mosolygott rám Tom

- Köszi - éreztem, hogy elpirultam, de szerencsére nem láthatta mert sötét volt.

- Hogy csináltad? - kérdezte mert érezte, hogy zavarba jöttem.

- Nem tudom - nevettem

Ő is elnevette magát.

- Bocsi... De biztos, hogy nem ismerlek? - kérdeztem - Mert ezt a nevetést már hallottam... - gondolkoztam el

- Lehetséges, hogy már valahol találkoztunk vagy nem tudom. - megint zavarba jött, mint az előbb mikor ugyanezt megkérdeztem tőle.

- És amúgy... Ha persze megkérdezhetem... Hány éves vagy? - kérdeztem félve, hogy eltereljem a témát.

- Persze, hogy megkérdezheted - mosolygott - Most leszek majd 18

- Bocsi megint a kérdésért... De milyen Tom vagy? Hátha ismerlek vagy nem tudom - mondtam

- Öööhm... Schäfer - mondta

- Pont mint a Tokio Hotel dobosát - nevettem - csak őt Gustav Schäfer-nek

- Szereted a Tokio Hotel??? - éreztem a hangján, hogy megörült

- Szeretem? - mosolyogtam - Egyszerűen leírhatatlanul imádom... De miért?

- Csak úgy kérdeztem...

- OK . És te? Bár mondjuk nem hiszem - mosolyogtam

- Hát... Pár számukat szeretem. - mosolygott

- Rendben ... Hajnalodik... Nagyon szeretem a hajnalt - mondtam és felnéztem az égre ahol épp most jött fel a nap

- Én is... De bocsi most mennem kell - mondta és elindult gyorsan, de Scotti nem ment.

- Scotti gyere légyszíves - siettette

De Scotti ugyanúgy ott ült a lábam mellett.

- Mondd meg neki légyszi, hogy jöjjön - nézett rám

- Scotti mostmár mennetek kell - mondtam és legugoltam megsimogatni.

De még akkor sem ment... Még nekem sem engedelmeskedett.

- Scotti gyere...kérlek... - szinte már könyörgött Tom.

Scotti felállt és elindultak...

- Örültem, hogy megismerhettelek... - mondta és ment tovább

- Én is... - mondtam - De várj!!

És megállt és visszafordult... de nem jött csak megfordult.

- Te vagy Tom Kaulitz ugye? - kérdeztem tőle és a szemébe néztem. - Nem kell tagadnod... De ne aggódj nem fogom senkinek sem elmondani, és nem kell többet találkoznunk. - mosolyogtam - Ja és én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek és nem amiatt, hogy Te vagy Tom Kaulitz...Szia - és megfordultam, elindultam hazafelé.

- Várj! - és odafutott hozzám

Én megfordultam és ő rögtön megcsókolt. Először nagyon meglepődtem, aztán én is viszonoztam...