4. rész

Úgy voltunk még vagy 1 percig.

- Sztem mennünk kéne - mondtam

- OK. Menjünk - mondta szomorkodva

- Most miért vagy szomorú? - kérdeztem tőle mostmár én is kicsit elszomorodva

- Áhh semmi - és már lépegetett felfelé

- Várj lécci! - fogtam meg a kezét és nagyon közel mentem hozzá, de most nem ő húzott magához hanem én őt.

-Szal? Miért is vagy szomorú? - mosolyogtam

- Mostmár nem is vagyok annyira hogy te itt vagy a közelemben - mosolygott mostmár ő is.

-Ugyan mit csinálhatnak Billék? - kérdezte Tom egy széles vigyorral az arcán

- Nem tudom de bizti nem csak beszélgetnek...- nevettem el magam

- Sztem meg kéne néznünk őket - mondta nekem Tom

- OK Menjünk - és már indultunk is felfelé mikor a fordulóban mentünk Tom hirtelen nekidöntött a falnak és rámdőlt. A szemembe nézett hosszú ideig, aztán folyamatosan közeledett a szánk és nagyon lágyan megcsókolt.

- Bocsi nem tom mi ütött belém - hadarta el a gyönyörű csók végén - sajnálom - mentegetőzött

- OK Semmi gond - nevettem mert annyira édes arcott vágott a bocsánatkérés után hogy muszáj voltam elmosolyodni.

- De nem haragszol? - kérdezte félve

- Hát.... Nem - mondtam

-De sztem mennünk kéne - én

- Hát igen - Tom - mert már rosszra gondolnak Billék - elmosolyodott

- Hát sztem csak az igazat gondolnák... - itt hagytam egy kis szünetet mert ezzel magamat hoztam kínos helyzetbe.

- Sztem menjünk OK? - Tom hogy ne érezzem magam kínosan

- OK - én és hallottuk hogy valakik jönnek felfelé eléggé hangosan röhögve

- Ti meg mit kerestek itt?! - kérdeztem Billtől és Brigitől mert ők voltak azok

- Mi éppen titeket kerestük - válaszolták egyszerre

- Mit csináltatok ennyi ideig? - kérdezte Brigi gyanakodva és rámnézett én meg csak mint aki semmiről sem tud ránéztem, Bill pedig elmosolyodott mert meglátta Tom tekintetét ami vágyakozó volt irántam.

- Hagyjuk most ezt majd holnap megbeszéljük, ok? - mentette meg testvérét meg persze engem Brigi elől.

Bementünk a szobánkba a fiúk egyel felettünk voltak és ők is felmentek. Már kb. 3 óra volt, mikor Brigi elaludt de én még mindig arra a csókra gondoltam. Úgy döntöttem inkább kiszellőztetem a fejem és lemegyek sétálni egyet. Halkan felöltöztem, igaz hogy Brigi külön szobában volt, azaz nem is külön szoba hanem egy lakosztályban voltunk és egy ajtó választott el minket amit direkt nyitva hagytunk és nem akartam felébreszteni.

Kiértem a hotelből és elindultam, nem tudtam merre, csak sétálni. Aztán úgy döntöttem, hogy lemegyek a tengerpartra.

kb. fél négy volt és hűvös volt én pedig csak egy toppban jöttem le mert azt hittem olyan meleg lesz v legalább langyos levegő lesz mint nappal szokott de nem. Így kicsit vacogva leültem a homokba. Aztán éreztem, hogy valaki a hátam mögött van de még elég sötét volt és nem láttam semmit sem.

- Brigi te vagy az? - kérdeztem az idegentől

- Nem kislány - szólt egy kicsit rekettes és ismeretlen hang

Felálltam mert már kezdtem megijedni. Az elkezdett közeledni felém én mentem hátrafelé, aztán az begyorsított én ekezdtem volna futni de megfogta a karom és erősen magához rántott. Nagyon durva volt minden érintése.

- Most azt csinálod amit én mondok - mondta

- Segítsé..- nem tudtam kiabálni mert befogta a számat.

- Mit akar attól a lánytól?! - kérdezte felháborodottan és parancsolón valaki és nagyon megörültem mikor észrevettem hogy kiaz.

De nem tudtam neki szólni mert befogta a számat.

- Azonnal engedje el! - kiabált Tom mivel ő volt az

- Milesz ha nem?! - mondta

- Azt inkább ne akarja megtudni! - mondta fenyegetőn Tom aki még mindig nem tudta azt hogy én vagyok, pedig én már biztos voltam benne hogy tudja mert nagyon meg akart menteni.

Ekkor Tom közeledett felém és a férfi felé aki még mindig nem engedett még megmozdulni sem és egyszer csak azt veszem észre hogy beütött neki egy hatalmasat, pedig ki sem néztem volna belőle és az leesett a földre, aztán pedig jobbnak látta elfutni.

Én rögtön Tom karjaiba szaladtam és ő megölelt és itt biztos voltam benne hogy tudta ki vagyok.

- Solya? - kérdezte csodálkozva

- Igen. Nem is tudtad? - én

- Hát nem - mosolyodott el és egy puszit akart adni az arcomra de én pont úgy fordítottam véletlenül a fejem és az pont a számra ment.

- Ne haragudj - mondta kérlelőn

- Semmi baj véletlen volt - mondtam - és nagyon köszönöm hogy segítettél, nem is tudom mit csinált volna velem ez a férfi - és itt elsírtam magam az ijedtség miatt - annyira hálás vagyok.

- Ne sírj - és erősebben megölelt, mintha tudatni akarná velem hogy ő vigyáz rám és ettől meg is nyugodtam.

- Köszönöm - én

- Jólvan nem kell ezt ennyiszer megköszönni - mosolygott

- Most nem azt köszöntem - én

- Hanem akkor? - csodálkozott el

- Azt, hogy vagy a világon és érzem, pedig még alig ismerlek, hogy számíthatok rád - mondtam már megint majdnem sírva

- Jólvan. Tudod hogy rám bármikor számíthatsz - és megint megölelt

Jó volt érezni azt hogy a közelemben van és tudni hogy vigyáz rám nem tudom miért volt az az érzésem. Nem lehettem szerelmes, vagy igen?

Miközben gondolkodtam Tomnak megszólalt a telefonja.

- Hol vagy? - szólt Bill

- Sétálgatni jöttem és.. - én intettem a kezemmel hogy nem vagyok itt

- Mi és?- kérdezte Bill

- Ja semmi különös csak annyi hogy kiszellőztettem a fejem és lassan megyek.

-OK Szia és vigyázz magadra - mondta aggódva ikertesója

-OK öcsi vigyázok magamra - Tom és letették

-És amúgy te miért vagy itt? - kérdezte mostmár tőlem