21.rész

Brigi bement a szobájába, és egyszer csak kopogott vki az ajtaján.

- Gyere Bill,tessék? - mosolygott Brigi

De nem az volt akit várt..

-Orsi, te mit keresel itt??? - kérdezte Brigi megijedve

Én csak sírtam, és ráfeküdtem az ágyára fejemet belefúrva a párnákba.

- Orsi...csss...mondd el mi a baj? - nyugtatgatott Brigi

De én nem bírtam abbahagyni a sírást.

- Szeretnél most róla beszélni? - kérdezte

Én csak megráztam a fejem h nem.

- Oké- mondta megértően

Próbáltam elaludni, de egyáltalán nem ment.

Felébresztettem Brigit.

- Elszeretnéd mondani? - kérdezte

- Ühüm.. mondtam alig érthető hangon, és egyáltalán nem ott járt az agyam..

- Szal... - beszéltem nagyon halkan. - Mikor már aludtunk Tommal, jött egy olyan sms-em, hogy... - itt megint lefolyt az arcomon egy könnycsepp.. - Ha...nem...szakítok...Tommal...megöli...és engem is... - mondtam magam elé meredve

-MICSODA?????????! - mondta Brigi olyan hangosan h erre Bill is felkelt, és kopogott az ajtón.

- Bejöhetek Brigi? - Bill

- Persze - Brigi

Bill nagyon meglepődött h engem lát ott sírni.

- Na neeeeeeee!! - Bill megijdeve és idegesen - Ugye nem Tom volt az??!! Mit csinált már megint?!

- Nem... Nem ő... - mondtam nagyon halkan.

- Akkor? miért sírsz? - Bill félénken

- Mert...Mert... - sírtam - Vkitől...kaptam egy olyan sms-t h megöli Tomot... ha nem szakítok vele...

- Meg téged... - Brigi

- Az nem érdekel... - mondtam - ha nem lehetek Tommal, nem is akarok élni

- Ne mondj ilyet kérlek - Bill

- Pedig ez az igazság... - néztem magam elé meredve...

- És Tom ezt nem is tudja?? - Bill

- Nem.. - én halkan

- El kell mondanod neki. - Brigi

- Nem fogom, és lécci ti se szóljatok neki semit erről az egészről...- mondtam és egy könnycsepp folyt le az arcomról.

- De miért ne??? - Brigi és Bill egyszerre

- Azért, mert úgy fogok vele...sza...kítani...hogy ő ezt az egésze ne tudja, hanem csak...hogy vmi miatt..- mondtam mérhetetlenül, szomorúan...

- Orsi kérlek... - Brigi

- Lécci most hagyjatok... - potyogtak a könnyeim..- Megígéritek h nem fogjátok neki elmondani?

- De Orsi, ez a csaj...mert sztem csak az lehet...ő csak fenyegetőzik...nem hiszem h tudja ki is vagy vagy nem tudom... - Bill

- De akkor szted honnan tudta meg a számom??? Inkább szakítok...Tommal...minthogy meghaljon.. Sztem ti sem szeretnétek ha ez lenne... - mondtam

- Dehogyis - Brigiék

- De lécci ti ne avatkozzatok bele... szal értitek - mondtam szomorúan.

- Rendben... - mondták

- Vissza megyek Tomhoz... - mondtam

- Oké..Jóéjt.. - mondták

- Nektek is... - öleltem meg őket. - Nagyon hálás vagyok nektek h mindig meghallgattok ha gondom van...Nagyon szeretlek titeket.

- Mi is téged - mosolyogtak.

- Nah megyek.. - mondtam - szijasztok

- Szija- ők

- Semmi sem megy fényesen... - sóhajtotta Brigi

- Hát jah- Bill

Közben visszamentem könnyes szemekkel Tomhoz, és befeküdtem mellé.

- Te meg hol voltál? - mosolygott Tom és megcsókolt

- öö..Csak ittam egy pohár vizet - erőltettem egy mosolyt, pedig már majd sírva fakadtam ahogy arra gondoltam, többé nem fog ÍGY rámnézni.

- Oké. - ölelt szorosan magához

Bebújtam a karjaiba, és elkezdtem simogatni a karját...Nagyon puha bőre volt..Egyszerűen elvarázsolódtam a karjaiban...

- Szeretlek - súgta a fülembe és adott egy puszit

- Én is te puhabőrű Rasztaherceg - sóhajtottam, ezzel visszafolytva a könnyeimet.

- Mi a baj ? - nézett a szemembe.

- Semmi - mosolyogtam rá.. már amennyire akkor tudtam.

- Rendben - mosolygott - akkor aludjunk, mert hnap nem fogunk tudni felkelni - nevetett

- Hát igen- mosolyogtam, és a hnapra gondoltam, és arra h...szakítok...VELE...

Kb már 1 órája nem tudtam elaludni csak forgolódtam, és Tom felébredt rá.

- Nem alszol? - kérdezte álmosan

- Bocsi, ha felébresztettelek...nem tudok aludni... - én

- Semmi gond Szerelmem..- mosolygott - majd a Rasztaherceged álomba ringat. - mosolygott és megcsókolt.

- Oké - mosolyogtam

Nagyon sokáig nem tudtam még elaludni, de mikor mindig megnéztem h Tom alszik-e, nem aludt, csak arra várt h én elalszok-e...Így tetettem h elaludtam, ő azt hitte h igen, és ő is elaludt... De én még mindig csak gondolkodtam...

Azon is, h hogyan fogok VELE ...szakítani...Úgy szeretném, h ő ne szenvedjen nagyon...Egész éjszaka ezen gondolkodtam... aztán elaludtam már... arra keltem h Tom a nyakamat puszilgatja, és ahogy fordultam megcsókolt.

- Ilyen gyönyörűen még sosem ébredtem. - mosolyogtam

- Hát sztem sem - mosolygott- gyönyörű vagy télleg

- Jajj nem úgy értettem h én - nevettem. De aztán eszembe jutott az sms...teljesen elment a kedvem

- Vmi gond van édesem? - nézett rám aggódva Tom

- Nem...nincs semmi..- mondtam

- Oké. De ha lenne elmondhatod - mosolygott

- Oké:)

- Vagy az volt a baj, hogy nem volt jó az éjszaka? - kérdezte szomorúan

- Nem, dehogyis. Az éjszaka.. egyszerűen csodálatos volt...egy mesébe illő álom... - csókoltam meg

- Én is uezt érzem h egyszerűen gyönyörű volt - adott egy puszit a számra - Hoztam neked reggelit - mosolygott

- Oh annyira édes vagy. meg sem érdemel téged senki sem, mert te olyan mesébe illő Rasztaherceg vagy- nevettem

- Hát igen- nevetett Tom is

- Meg az egócskád is olyan mesébe illő - nevettem - Még rózsa is van...Annyira szeretlek.. Még rózsát is hozol a reggelihez - csókoltam meg

- Ha tudom h ilyen sok bókot és csókot kapok, akkor minden reggel így fogom csinálni - nevetett

- Oké...- mosolyogtam, de sajnos megint eszembe jutott az a különös személy, aki írt nekem...félek h nem lehet legközelebb...

-Orsi...itt vagy? - Tom hesegetett a szemem előtt h ébredjek fel az álmodozásomból - Hol jársz?? - kérdezte

- ...Figyelj...Tom...Szeretnék neked elmondani vmit ... - mondtam komolyan

-Oké- Tom

Hogy mit az majd a kövi részben kiderül:)